Bekeményít a Google: vége az androidos kuplerájnak

Bekeményít a Google: vége az androidos kuplerájnak

A Google-höz túl sok panasz futott be az androidos Play Store-ban megjelenő alkalmazások miatt; ezek között sok volt a kártékony, a túl kíváncsi vagy rosszul megírt alkalmazás. A cég ez ellen úgy akar védekezni, hogy ezentúl minden feltöltött szoftvert ellenőrizni fognak.

A hivatalos androidos fejlesztői blogban a Google Play alkalmazásbolt termékmenedzsere két fontos bejelentést tett:

  1. átalakítják az alkalmazások korhatár-megjelölésének rendszerét;
  2. mostantól nem kerülhet ki ellenőrzés nélkül alkalmazás és játék a piactérre.

Az utóbbi azért fontos változtatás, mert a Google eredeti koncepciója az volt, hogy a szoftverek a feltöltés után gyakorlatilag azonnal megjelennek megvehető vagy letölthető tartalomként.

A Google az Apple-éhez hasonló minőségbiztosítási rendszert tervez, ahol minden szoftvert előzetes kontrollnak vetnek alá. Sőt, ez valójában már hónapok óta működik: felállítottak egy szakértői csoportot, akik egy automatikus rendszerre támaszkodva személyesen is ellenőrzik, hogy az alkalmazás megfelel-e a Google által támasztott követelményeknek. A Google ígérete szerint a fejlesztőknek az új rendszerben sem kell sokat várniuk, mert

az ellenőrzés néhány óra alatt lezajlik.

A másik változás a korhatár-besorolást érinti. Világszerte más és más a szabályozása annak, hogy egy adott alkalmazás vagy játék milyen korosztály számára ajánlott, így a Google ingyen biztosít egy eszközt a fejlesztőknek. Ezt a besorolással foglalkozó nagy szervezetek szabványai alapján alakítottak ki, és segít abban, hogy az adott szoftver a megfelelő besorolást kapja. A blogbejegyzés szerint ez sem lesz tökéletes megoldás a kivételek és az eltérő megközelítések miatt, de a fejlesztők így is jó eséllyel elkerülhetik a számonkérést.

 

Forrás: http://index.hu/tech/2015/03/18/bekemenyit_a_google_vege_az_androidos_kuplerajnak/

Egy megabitben elfér a távközlés jövője

Egy megabitben elfér a távközlés jövője

Hipergyors mobilnet kéne? Mit szólna inkább egyetlen árva megabithez? Az idén márciusban bevezetett UPC Freedom mobilinternetes csomagok nagy letöltési sebességet nem ígérnek, de korlátlan az adatforgalom, nyugodtan felhívhatjuk a nagyit Skype-on, és a szanaszét filterezett trappistás szendvics is biztosan eljut az instagramos rajongókhoz.

Több mint egy évtizede tesztelgetjük a hazai mobilnetet, és független mérések is alátámasztják, hogy a mai magyar 4G hálózatok a minőségük alapján a világ élvonalában vannak. Dél-Korea, a tejjel-mézzel folyó internetkánaán éppen csak megelőz minket sebességben, és a lefedettségre sem lehet sok panaszunk.

Ennek azonban el is kérik az árát, és a szolgáltatók mindig igyekeznek minket a legdrágább csomagok felé terelni. Vagy esetenként egyenesen kényszeríteni, például azzal, hogy az alapcsomagokban letiltják az online telefonok és üzenetküldő appok használatát.

Nehéz megmondani, hogy mivel tudnánk kihasználni a 4G LTE hálózatok épp aktuális, 150 megabites csúcssebességét, amit a magyar szolgáltatók kínálnak, és már azzal riogatnak minket, hogy hamarosan a 300 megabitet is bevezetik. Ez jó hír a hardcore netezőknek, akik képesek a tenyérnyi mobilon is full hd-ban nézni a filmeket, és azoknak, akik a munkájuk miatt igényelnek gyors kapcsolatot.

Az utcán és az ismerősök körében viszont azt látjuk, hogy mindenki boldogan elvan az online hírekkel és a csevegőkliens nyomkodásával. Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a magyar mobilozók átlagos havi költése 3-4 ezer forint közé esik, ami azt jelzi, hogy nincs végtelenített büdzsénk a mobilnetezésre.

Éppen utóbbi miatt tartottuk érdekesnek a UPC Freedom díjcsomagokat, amelyek közül a legolcsóbbak havi 3-4 ezer forintért nyújtanak korlátlan netezést. Ezekben az alacsony árú csomagokban egy megabit per másodperces letöltési, fél megás feltöltési sebességet kapunk, korlátozások és hűségszerződés nélkül.

Mire jó egy megabit per másodperc?

Ez volt az a kérdés, ami miatt muszáj volt kipróbálni a UPC csomagjait, mert fogalmam sem volt, hogy mi a válasz. Amikor nyolc évvel ezelőtt először rábíztam magam a mobilnetre, és ennek érdekében még az ADSL-t is kiköttettem, már másfél megabiten szörföltem a laptopommal, és hivatalosan 14 megabit volt a felső határ. Persze akkoriban jóval bizonytalanabb volt a 3G, és foltosabb a lefedettségi térkép. Mostanra azonban mindegyik szolgáltató modernizálta a hálózatát, rengeteg tapasztalatot szereztek, és az okostelefonok is sokkal jobb minőségűek.

A UPC-nek a Vodafone biztosítja a hozzáférést, ami azért érdekes, mert ők még a 3G szolgáltatást preferálják, és éppen csak elkezdték kiépíteni a 4G-s lefedettséget. Ugyanakkor a 3G-re több mint 98 százalékos lefedettséget ígérnek, és a tavalyi országos mobilinternetes tesztemből az derült ki, hogy a riválisokénál stabilabb, állandóbb hozzáférést képesek biztosítani.

A UPC egy megabites Freedom M csomagját egy közepes tudású Alcatel Hero okostelefonnal teszteltem, elvégre olyan telefonnal érdemes kipróbálni, ami árban nagyjából passzol a szolgáltatáshoz. Ezek derültek ki:

  • A Youtube 720p felbontáson 26 másodpercenként megáll, és elkezd bufferelni, ellenben 480p felbontáson teljesen élvezhető
  • Simán, akadozás nélkül megy rajta a Spotify, akár legjobb minőségben is, aminek elvileg 320 kbps a bitrátája, tehát a sávszélesség harmadát helyből elviszi
  • Spotify mellett is lehet böngészni, csetelni
  • A hálózat válaszideje elképesztően rossz, sokszor 100 ezredmásodperc fölötti

Mindent összegezve a UPC szolgáltatása meglepően jól használható, még úgy is, ha egyébként a 30 megabites és ennél még gyorsabb csomagokhoz vagyunk hozzászokva. A korlátlan netezés és viszonylag alacsony havidíj keresztmetszetében egy hatalmas felhasználói kör képe bontakozik ki, a tinédzsereké. A UPC ugyanis engedélyezi az online csevegők, üzenetküldők és telefonok használatát, amiket a fiatalok szívesebben használnak, mint a hagyományos telefonvonalat.

Elkerülni az oligopólium mocsarát

Tesztünk végeztével megkerestük a UPC-t, hogy meséljenek nekünk a szolgáltatás bevezetéséről, hogy miért pont így alakították ki a díjcsomagokat.

„A magyar mobilszolgáltatók kínálata nem igazán sokszínű” – mondta Császár Zoltán, a UPC mobil üzletágának vezetője. „Iszonyú erős márkák vannak, nagyon komoly az ügyfélkiszolgálás, de az ajánlataik pont ugyanolyanok. Az ügyfélnek elég az alapján döntenie, hogy melyik színt szereti. Ebben a helyzetben döntenünk kellett, hogy mi is beleállunk-e az oligopólium mocsarába, és adunk az előfizetőinknek néhány megabájtnyi adatforgalmat, vagy inkább olyan szolgáltatást vezetünk be, amilyet a vevők szeretnének.”

A UPC megnézte, hogy mit csinálnak az internetezők, és azt látta (miután bevezette a wifis kábelmodemeket), hogy a mobil eszközökkel brutálisan sok forgalmat bonyolítanak otthon, a wifire csatlakozva. Körülbelül négy éve vált nyilvánvalóvá számukra, hogy ki kell lépni a háztartásokból, és erre többféle lehetőség kínálkozott. Rájöttek azonban, hogy nem akarják a Telekom módszerét követni, nem érdemes nekik sem mobilszolgáltatót felvásárolni, sem saját frekvenciát venni, és azzal létrehozni egy mobilszolgáltatót. Ha ugyanis saját mobilhálózatuk lenne, akkor nem lett volna érdemes bevezetni a Wi-Free szolgáltatást, amivel az ügyfeleik egymás wifijére tudnak csatlakozni egy biztonságosan elkülönített csatornán. A wifi csak ártott volna a mobilnetes bevételeiknek.

A korlátlan Freedom csomagokat azzal a céllal alakították ki, hogy azzal áthidalják az időt, amíg az ügyfeleik eljutnak az egyik wifitől a másikig. Az ügyfeleik jobban is járnak, ha mindig felcsatlakoznak az elérhető Wi-Free hotspotokra, mert azokon akár 10 megabites letöltési sebességet is kapnak, és a legdrágább Freedom díjcsomagnál is csak 4 megabit a maximum. A másik cél pedig az volt, hogy az előfizetők nyugodtan tudják használni a UPC vezetékes szolgáltatásainak mobil kiterjesztéseit, az online tévézést lehetővé tevő Horizont és a vezetékes telefonszámot mobilizáló UPC Phone-t.

A tesztünkön a UPC leglassabb csomagja is meglepően jól szerepelt, az igényeink nagy részét lefedte. Nem túlzás azt mondani, hogy a UPC úgy tudott forradalmi újítással előállni a magyar távközlés állóvizében, hogy nincs is saját hálózata. A Freedomnak egyetlen hátránya van: csak akkor igazán olcsó, ha van mellé vezetékes előfizetésünk is. A legolcsóbb Freedom S csomag havi háromezer forintba kerül, de ez önmagában nem rendelhető, előbb elő kell fizetni valamelyik másik csomagra is. Az első önállóan is rendelhető csomag a Freedom M, havi négyezerért, és ez is 1 megabites. Kétszer nagyobb sebességet kapunk a Freedom L csomagtól, de ez másfélszer drágább is, havi hatezerbe kerül, az XL pedig 4 megabites letöltést és 2 megás feltöltést kínál, amiért már 12 ezer forintot kell kifizetni.

Ha nem rendelkezünk UPC-s vezetékes előfizetéssel, már kevésbé előnyös az árazás. A Freedom S így kétszer többe kerül, havi hatezerbe, a Freedom M tízezerbe, a Freedom L tarifacsomag havi 15 ezer, a Freedom XL pedig őrülten sokba, havi harmincezerbe kerül.

 

Forrás: http://index.hu/tech/cellanaplo/2015/03/19/egy_megabitben_elfer_a_tavkozles_jovoje/

Hát erre jó az okosóra

Hát erre jó az okosóra

A Google bejelentette, hogy az Android Device Manager – az androidos eszközeinket kezelő keretprogram – egy új frissítéssel bővült, amivel megtalálhatjuk az elvesztett mobiltelefonunkat, ha van Android Wear okosóránk. A frissítés a következő hetekben automatikusan feltelepül a kompatibilis eszközökre.

Hogy aktiváljuk a telefonkeresőt, csak mormogjuk a csuklónknak, hogy „oké, Google, keresd a telefont” (lehetőleg angolul), vagy nyomjuk meg a Find my Phone gombot a menüben. Ezután csak két dologra van szükségünk: a keresett telefonra, meg egy kis szerencsére, hogy hallótávolságon belül kezdjen el teljes hangerővel csörögni. Vagyis pont úgy működik, mint a frekvenciaérzékeny kulcstartó, aminek csak füttyenteni kellett, hogy éktelen hangerővel csipogni kezdjen.

Ha nincs szerencsénk, és a telefonunkat nem a hálószobában, hanem Balmazújvárosban hagytuk el, még az sem tragédia: a regisztrált androidos eszközeinket nyomon követő Android Device Manager valós időben is megmutatja a térképen, hogy hol van a keresett eszköz. A bejelentés kapcsán a Google megjegyezte, hogy már 30 millió felhasználó szerezte vissza az elvesztett androidos eszközeit a Device Manager segítségével.

Már csak arra kell vigyázni, hogy a telefont és az órát ne egyszerre hagyjuk el.

 

Forrás: http://index.hu/tech/2015/03/20/hat_erre_jo_az_okosora/